
Egy játékos elme rendhagyó vállalkozása arra, hogy megtalálja az eszperente nyelvnek azt a nyelvjárását, amely nem kacagtató, hanem mélyen elgondolkodtató hangon ír Istenről és a szerelemről: egyetlen egy magánhangzó, az „e” felhasználásával. Szeretettel ajánlom ez a kis versgyűjteményt a magyar nyelv szerelmeseinek, és azoknak a hívőknek, akik szeretnek elmélyülten játszani Isten jelenlétében.