
A templom az Isten háza. Lehatárolt és biztos pont egy nagyvárosi ember életében. Ha valaki belép a szent helyre, azonnal érzi, hogy itt egy másik világ fogadja. A Terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomra ez még inkább érvényes, mert a város szívében, ahol a közlekedés és a napi munka zaja veszi körül az utcai közlekedőt, a magas falak által körbevett terület fizikailag is áthelyezi a természetfeletti valóság szintjére. Az Istennel való találkozásnak azonban nemcsak helyszínei vannak, hanem vannak olyan kiemelt alakjai, példaképei, akik a világban élő keresztény számára bátorítást, új lendületet adnak az örök élet felé tartó zarándokútján. Az építészetileg és művészileg
kiválóan kialakított templom Avilai Nagy Szent Teréz nevét viseli, annak a XVI. században élt spanyol misztikus karmelita szerzetesnőnek, akinek lelkisége átragyog művein, és egyénisége megszólítja a mindenkori Krisztus-követő hívőt.
Szent Teréz a tökéletesség útját járta, s mindent megtett azért, hogy az embereket egy változó világban visszavezesse lelkük „belső várkastélyán” át a szerető Istenhez, aki teremtményét, az élő embert hazavárja, és az igazi boldogság örömével vigasztalja.
A mai világban Budapest közepén az Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom hívogatja a templomhoz tartozót és az arra járót egyaránt, hogy elcsendesedve a lélek nyugalmának szentelt helyen, Nagy Szent Teréz példájára ismét megtalálja azt a békét és boldogságot, melyet egyedül Isten, a mi Mennyei Atyánk adhat.
Kránitz Mihály
teológus
Második, bővített kiadás