
"Így igazából rájövünk, hogy megtaláltuk, amiért érdemes volt megszületni. Ez a békesség, amit Ő hoz, nem azt jelenti, hogy nem történhetnek földi zaklatások, hogy esetleg nem idegesít engem egy zavaró körülmény, de akkor tudom azt, hogy ez az emberi sorsommal, a törékenységemmel együtt jár, az emberi testem – ez a kerete a szellemi életemnek – gyöngeségéből ered. De ez nem tragédia. Az sem tragédia, ha nincs meg az, ami a többi embernél megvan, a nagy kényelem, az élvezet, elismerés, siker, meg mindenféle földi jó. Hanem hogyha zavartalanul él bennem a szellemi élet, a Krisztussal való kapcsolat, akkor hát el fogom viselni, és tudom, hogy minden mulandó, ami földi, de az a kapcsolat, amit Ő fölajánlott nekem, ez örök.”
Magyarszék, 2010. június-november
(A Kármel Látóhatára s.)