ELSŐ FEJEZET: TARTÓPILLÉREK

CÍM: I./4. Van időd Istenre?

CÉL: Megtanítani a vasárnap, ünnepnap értékelésére

TEOLÓGIAI HÁTTÉR:

Az általunk ismert naptár alapjait (a tizenkét hónapból álló év, a négy hétből álló hónap, a hét napból álló hét) valószínűleg az ősi Mezopotámiában fektették le, a zsidóság is innen vette át a mindennapos időszámításra vonatkozó ismereteinek java részét. Mint tudjuk, az idő ritmusát az égitestek jelölik ki: a Föld egy év alatt kerüli meg a Napot, a teljes Hold-ciklus pedig egy hónapot (négy hetet) tesz ki. A tizenkét hónap mindegyike kötődik egy csillagképhez. A régi ember számára ezért az idő és annak ritmusa találkozási pont volt égi és földi, isteni és emberi között. A Bibliai is ezt a látásmódot tükrözi, amikor a teremtés az időfolyam első hetében, a hét napnak megfelelően játszódik le. Isten részt vesz cselekvésével az idő ritmusában, s a hét utolsó napján, szombaton megpihen (a sabbat elnevezés a megpihenni, tartózkodni jelentésű héber igéből ered).

Az idő természetes ciklusait megszakítják az ünnepek, melyek eredetileg szintén egy-egy fontos, évről évre ismétlődő természeti eseményhez kapcsolódnak. A kovásztalan kenyerek ünnepe valószínűleg olyan földműves-hagyományból született, amelyben szerepe volt a kovász évenkénti, tavaszi megújításának. A húsvéti bárány feláldozása pedig egy pásztorünnepre emlékeztet, amely a kicsinyek születéséhez kapcsolódott. Az idő ciklusában körbejáró esztendő természetes fordulópontjai lettek tehát az Isten jelenlétének az ideijeivé, olyan pontokká, amelyeken keresztül Isten megszenteli az ember idejét.

KÉPEK MAGYARÁZATA:

20. oldal, nyitókép: Az Istennel töltött idő fontosságára utal: ritka látvány egy határidőnaplóban a hasonló feljegyzés. (ti. figyelmeztetés önmagam számára, hogy töltsek időt imádságban Istennel.)

21. oldal: Az egymással töltött idő, a jóleső pihenés, beszélgetés, szabadban való kirándulás, mozgás (és megpihenés) az értelmes szabadidő eltöltés fontosságát illusztrálja.

23. oldal: Az Istennel való kapcsolat védett idejéhez és az Úr napjának megtartásához kapcsolódik (ld. Minőségi idő c. rész) a vasárnapi szentmisén való részvétel.

BESZÉLJÜK MEG SZEMPONTOK:

– Beszélgetésünkben hívjuk fel a figyelmet a különböző időminőségekre! Vegyék észre és tudatosítsák, milyenek vannak, melyik mire jó? Miből van sok, miből kevés az életükben?

– A zsidóság büszkén vallotta, hogy csak szabad ember tud pihenni, ünnepelni, ezért az, hogy Istent megünnepeljük, szabad voltunk bizonyítéka. Ezt az ajándékot Istentől kaptuk. A rabszolga ellenben nem tud ünnepelni, mivel dolgoznia kell. Nem rendelkezik az idejével, mert más osztja be azt. Rabja mások önkényének, munkafüggőségének, saját mohóságának. Mi hívőként büszkék lehetünk arra, hogy Isten felszabadított minket arra, hogy a neki szentelt napon azzal foglalkozzunk, ami igazán fontos az életben: a Vele és a szeretteinkkel való kapcsolattal. Ez ad igazi minőséget életünknek. Vasárnaponként templomba az igazán szabadok járnak.

– Mi minden tagolja még a hetet (hétköznap — pihenőnap, sok óra — kevesebb óra)? Van személyes időszámításuk? Saját évfordulóik, ünnepnapjaik, családi naptáruk? Melyek a nemzeti emléknapok, ünnepek?

– Mitől sajátos Szent István ünnepe? (egyszerre vallási és nemzeti ünnep)

FELADATOK MEGOLDÁSA:

21.  oldal:

Egyhangú: egységes, egyöntetű, osztatlan, lapos, egyenletes, unalmas, szürke, eseménytelen, egysíkú, monoton, uncsi, ingerszegény, vontatott 

Változatos: különféle, változó, vegyes, sokféle, sokszínű, variábilis, változékony, eklektikus, többféle, sokrétű, sokoldalú

Minőség: színvonal, márka, nívó, szint

22. oldal:

„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia Ura a szombatnak is” (Mk 2,27–28)