Csak akkor szeretlek, ha…

(Színdarab 7 jelenetben)

Szereplők: narrátor, király, királyfi, három királylány, ajtónállók (lehet minden jelenetnél), dadus, (esetleg zenemester)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak három fia. A két nagyobb fiú már megházasodott, csak a legkisebb nem talált feleséget magának. Kérdezte is az öreg király:

– Fiam, miért nem házasodsz már meg?

– Felséges atyám, én bizony addig nem házasodom meg, amíg olyan lányt nem találok, aki tud mézeskalácsot sütni.

– Jól van, fiam, akkor fogj vándorbotot, és menj, próbálj szerencsét! Keress kedved szerinti feleséget magadnak! (A királyfi köpenyt terít magára, botot, tarisznyát vesz a kezébe és elindul.)

Elindult a királyfi, ment mendegélt, mígnem egy városba ért. Bement a királyi palotába, ahol a királykisasszony fogadta:

– Mi járatban vagy, szép királyfi?

– Felséges úrnőm, feleséget keresek.

– Ó, én szívesen leszek a feleséged!

– Nem úgy van ám! Nekem olyan feleség kell csak, aki tud mézeskalácsot sütni.

– Jaj, én nem tudok semmit sem sütni, mézeskalácsot sem!

– Sajnálom, akkor nem lehetsz a feleségem.

(A királylány sírva kifut, a királyfi szomorúan elmegy.)

Ment, mendegélt tovább a királyfi, végül elért egy másik ország fővárosába. Ott is felment a palotába, ahol a királykisasszony elé vezették.

– Mi járatban vagy szép királyfi?

– Feleséget keresek.

– Én szívesen leszek a feleséget!

– Nem úgy van ám! Nekem olyan feleség kell csak, aki tud mézeskalácsot sütni!

(A királylány felugrik és mérgesen kiáltja:)

– Még feltételeket is szabsz, vakmerő, ahelyett, hogy örülnél, hogy kegyeskedem hozzád menni? Szolgák, dobjátok ki a palotából!

(Két ajtónálló kilódítja a királyfit.)

Ment tovább búsan a királyfi, végül elérkezett egy harmadik ország fővárosába. Itt is felment a palotába, ahol egy gyönyörű szép királykisasszony fogadta.

– Mi járatban vagy, szép királyfi?

– Feleséget keresek.

– És milyen feltétellel?

– Olyan királylányt keresek, aki tud mézeskalácsot sütni. (A közönség felé:) Bár téged még anélkül is elvennélek, olyan kedves és szép vagy!

– (Szomorúan.) Sajnos nem tudok mézeskalácsot sütni… (Kihúzva magát, határozottan:) De én sem megyek ám akárkihez! Csak olyan férj kell nekem, aki tud furulyázni!

– Akkor nincs szerencsénk, én nem tudok furulyázni…

– Akkor Isten veled, kedves királyfi…

– Isten veled…

A királyfi ebből a városból távozott a legszomorúbban, mert nagyon megszerette a királylányt. Otthon beszámolt apjának vándorútjáról.

– Hidd el apám, hogy most már azt se bánom, hogy nem tud mézeskalácsot sütni, csak ő lesz a feleségem, vagy senki más. De ő nem fog hozzám jönni soha!

– Biztos vagy ebben? Különben is, nem olyan lehetetlen megtanulni furulyázni! Hívatunk egy mestert, aki pár hónap alatt megtanít, aztán felkeresed újra azt a királylányt.

Így is történt. A királyfi minden nap szorgalmasan tanult, gyakorolt. (El lehet játszani, hogy a zenemester mutatja, hogyan kell a furulyát tartani, belefújni. Elsőre a királyfi fordítva teszi a szájához a furulyát, a mester idegesen kiigazítja, majd egy nagyot belefúj a királyfi, a mester befogja a fülét.)

Közben mi történt a harmadik királylány udvarában?

– Jaj, dadus, olyan nehéz a szívem!

– Miért, galambom?

– Az idegen királyfi elvitte a szívem felét. Bánom is én, hogy nem tud furulyázni! Miért is mondtam, hogy ez a feltételem! Csak az a baj, hogy én nem tudok mézeskalácsot sütni, ezért nem venne el engem feleségül soha!

– Nem olyan ördöngös dolog az, drága királykisasszonyom, megtanítalak én arra!

– Jaj, dadus, valóban megtennéd? Akkor kezdjük máris a tanulást! (Kiszaladnak.)

Telt, múlt az idő. A királyfi szorgalmasan tanult furulyázni. Egy év is eltelt, amikor úgy érezte, hogy most már van bátorsága elmenni a királykisasszonyhoz, és megkéri, legyen a felesége. Odaért a palotához, bejelentkezett.

– Felséges királykisasszony. Egy évvel ezelőtt erre jártam és azt mondtam neked, hogy feleséget keresek, de az a feltételem, hogy tudjon mézeskalácsot sütni. De annyira megtetszettél nekem, hogy már nem fontos nekem, hogy tudj mézeskalácsot sütni! A kedvedért viszont megtanultam furulyázni. Nem vagyok művész, de talán értékeled az igyekezetemet. (Eljátszik egy egyszerű dallamot.)

– Kedves királyfi. Én is megszerettelek, ezért már nem fontos nekem, hogy tudj furulyázni, de a kedvedért én is megtanultam mézeskalácsot sütni. (Tapsol, a dadus behoz egy tálca süteményt.)

És szívesen leszek a feleséged! (A királyfi odamegy a királylányhoz, átkarolja, majd mindketten mosolyogva a közönség felé fordulnak.)

Így talált feleséget a királyfi. Meg is tartották hamar a lakodalmat, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

=================================================================

Függelék a Gyere velem Jézushoz! 2. osztályos hittan tanári Kézikönyv 2014-es kiadásához.