ELSŐ FEJEZET: TARTÓPILLÉREK

CÍM: I./2. Te milyennek ismered Istent?

CÉL: Segíteni a diákokat a helyes istenkép kialakításában

TEOLÓGIAI HÁTTÉR:

Isten a maga valójában az emberi ész számára megközelíthetetlen és felfoghatatlanul, végtelenül meghalad mindent, amit tapasztalunk, ismerünk vagy értünk. Éppen ezért nagyon nehéz kielégítő módon beszélni róla. Sokszor a pontos fogalmak mellett érzéseket, benyomásokat, hasonlatokat hívunk segítségül. Ez azonban kísértés is egyben: néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Isten azonos azzal a képpel, amelyet megalkottunk róla. 

A kinyilatkoztatásban Isten maga siet segítségünkre: elénk tárja azokat az emberi szavakat, kifejezésmódokat, amellyel ő saját magát leírja. Felhasználja emberi tapasztalatunk teljes spektrumát: nem csak a gondolkodásunkat, de a fizikai érzékszerveinket is bevonja a helyes istenkép kialakításának a folyamatába (pl. „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az úr” [Zsolt 34,9]).

Az ember a kinyilatkoztatásban felkínált istenképet a kegyelem indítására szabadon fogadja be a hitben, így az egyszerre objektív (az Isten Szaván alapuló), mégis személyes élettörténetünkbe (megértési horizontunkba) ágyazódó hitaktust vált ki bennünk. Az első száraz és élettelen lenne a második nélkül, a második ellenben könnyen parttalanná és kiüresedetté válna az első támaszának a hiányában.

KÉPEK MAGYARÁZATA:

11. oldal, nyitókép: Isten megismerése. „Fontos, hogy újra és újra finomítsuk, megtisztítsuk és a valósággal összehasonlítsuk az Istenről, a többiekről és a világról alkotott képünket.” 

14. oldal

A kisfiú testbeszéde, ahogy előrehajol, őszinte érdeklődést és motiváltságot sugall, Isten keresése sem történhet kényszerből, unalomból stb.

13. oldal fent: A bűnbeesés előtti világ: „Ők eredendően tudták, hogy Isten közel van hozzájuk, és egy gyönyörű világba helyezte őket. Hogy férfinak és nőnek teremtette őket, és mindent bőséggel megadott nekik, ami életük fenntartásához szükséges, és hogy örömre, szeretetre, szerelemre és az élet továbbadására hívta meg őket.” 

13. oldal lent: A Képek, látszatok, tévképzetek c. rész tartalmára utal: a társaimról készített hamis képeket illusztrálja.

14. oldal: A homályos, illetve éles ikon: az Istenről alkotott kép „kiélesítése”.

BESZÉLJÜK MEG SZEMPONTOK:

– Miért fontosak az életük legfontosabb szereplői? Kik ők? Idejük jelentősebb részét őrájuk vagy másokra, más dolgokra fordítják?

– Szoktak veszekedni azért, mert valaki nem fordít elég időt rájuk? Miért? Ilyenkor mit éreznek?

– Milyen az istenképük? Írják fel a táblára a lehetőségeket, és mindenki fogalmazza meg, ő milyen istenben hisz vagy nem hisz?

– Ha valakinek megnézzük az életét, abból leolvasható, hogy hogyan áll Istennel? (Milyenek a tettei, és mennyire jelenik meg életében az Istennel való kapcsolat?)

– Mi tölti el őket örömmel? Mi vonzó számukra az életben?

– Mi a tapasztalatuk: azok a dolgok, amik az életben vonzzák őket, segítik őket Isten felé vagy ellenkezőleg: eltávolítják, elszakítják Tőle őket?

– Milyen vádakat és szidalmakat ismernek az egyházzal kapcsolatban? Mit gondolnak ezekről ők maguk? Utánajártak már egyiknek-másiknak, vagy elhiszik azokat anélkül is? Vagy nem hiszik el, de nem is jártak utána?

– Volt már, hogy valamikor megtapasztalták Isten közelségének, segítségének örömét, békéjét?

– Haragudtak már Istenre valamiért? Most hogy állnak vele?

FELADATOK MEGOLDÁSA:

14.old.

Egészítsd ki a szentírási történetet, a megadott szavakkal!

„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24–27)